A weblapon álló csönd ellenére a statisztikákon látom, hogy ha nem is olvassák, de megnyitják páran a bejegyzéseket.  Értékelés és válasz nincs, de mit is várhatnék, amikor volt kollégám felhív és mielőtt beszél megkérdezi, hogy vajh lehallgatnak-e minket?  Másik bocsánatot kérve kihátrál egy nevem alatt futó projektből, hogy neki a megélhetésére is gondolni kell, a harmadik arról érdeklődik, hogy milyen új piacot találtam, hogy ilyeneket írok...  Izgalmas, rég nem megélt, fiatalságot idéző idők ezek.  De az anekdotákról máskor.

Szóval a belgák úgy jutottak eszembe, hogy privát e-mailben bátrabb barátaim még megkeresnek.  Azt kérdi az egyik, hogy vajon tényleg a "rossz" és "jó", az "ostoba" és az "okos" küzdelme folyik most itten?  Merthogy erre következtet a bejegyzéseimből.  Fontos kérdések ezek, balliberális (most így híjják őket) barátaim, mert tényleg úgy néz ki, hogy a szakmaiság fölényével kúrjátok el a dolgot, de nem kicsit, nagyon.  Ugyanis az udvarral való dacolás kuruc művészete egy intellektuális felhanggal még riasztóbb.  Mert ugyanis vagy legyünk bundás indulatoktól fűtött nép és akkor szabadon, lélekfrissítően lehet buzizni, cigányozni, fasisztázni, sőt esetleg cigány-zsidó-fasisztázni (személyes élmény egy rossz bírói döntés után a Ferencváros egyik hazai mérkőzéséről).  Ez megkönnyíti a lelket és méregteleníti egy időre.  De ha ez gondolkodással párosul, akkor nincs meg a ventilláció édes öröme, de viszont kezdi az ember komolyan venni.

Miről van szó?  Nos arról, hogy csalhatatlan iránytű-e az értékítéletben, hogy valami hol, kinek a fejében született. Röviden és minden gyorsolvasónak érthetően:  Tényleg hülye-e mindenki az oktatási kormányzatban és tényleg csak rossz történik?  Első nekifutásból persze nekem is van azonnali válaszom, azonban a szakmai diszkussziónak alaphangja a minősítő jelzők, sőt tán a jelzők hiánya.  Nem arról szól a történet, hogy valami jó-e vagy sem, hanem, hogy mi lesz, lehet a következménye, harmonizál-e az én értékrendemmel vagy sem.  Egyes szám első személyben, így.  Nem a nemzetében és nem a társadaloméban nyilatkozva, ugyanis az vagy nincs, vagy én is az vagyok.  Szóval erről kéne egy kicsit gondolkodni.

Én eddig csak arról irkáltam, hogy, folytatva a klasszikus idézését, a mostani kétharmad (kinek is a két harmada?), aki "nyócévezik", szintúgy "hazudik nappal és hazudik éjjel", mint elődje(i).  De a nekem írt kérdés, hogy vajon itt Darth Waderrel harcolok-e a világosság oldalán, jó útra terelt.  A következőkben, ígérem, arról lesz szó, hogy mi az, ami előre viszi az oktatás ügyét a jelenlegi oktatáspolitikában, illetve milyen feltételekkel és változtatásokkal eredményezhet jobb óvodát iskolát, illetve, hogy miért hamis a mindent tagadó, érzelmileg felfűtött ellenzék zsigeri ellenállása.