Van iskolaigazgató, aki nettó 7-800.000 forint havi fizetést is kapott az elmúlt évben, s néhány tanár is halmozva a túlórákat és külön juttatással járó feladatokat, a többinél jelentősen, "irreálisan magasabb" jövedelmet kapott.  A jövedelemcsökkenést tapasztaló igazgatók eddig bérét, juttatásait egyénenként vizsgálja majd a   ...  ki?  NAV vagy a KLIK?

A kommunikáció tehát ismét arról szól, hogy aki mostantól fogva kevesebbet visz haza, az eddig vagy csalt, vagy a jövedelmet (nem a munkát, nem...) kotorta magának.  Szerencsére vége ennek a balliberális (ez mi lehet?) vircsaftnak és mindenki egyformán visz haza:  az is, aki éjjel nappal dolgozik (nem sok minden változik életmódjában) és az is, aki, hmmm, kevéssé terhelhető.

Nem szeretem a pénzzel való motiváció elméletét, mert aki pedagógus eddig dolgozott, az ezután is fog.  Eddig is azért csinálta, mert jó volt neki (bármit is mond...), mert megélte néha legalább a "flow-t".  Ezért nem hiszem, ha most 30-80 ezerrel megemelik a bérét (nem a jövedelmét!), akkor jobban fog nevelni.  De Herzberg óta igaz az is, hogy a pénz ugyan nem motivációs tényező abban az értelemben, hogy nem okoz elégedettséget, de az is igaz, hogy csökkenti az elégedetlenséget.  Így most annak az elégedetlensége csökken, akinek jövedelme nagyobb mértékben nőtt (azaz nem volt se túlórája, se szakköre, se nem kapott kiemelt minőségi bérpótlékot jó és sok munkájáért) és annak nem csökken (tán nő) az elégedetlensége, akinek alig nő, vagy lehet, hogy csökken jövedelme.  Mintaszerű HR policy ez, kollégák.

Azonban ami még fontosabb a kommunikációban az a nem pedagógus olvasók reakciója, amikor olvasnak a 7-800.000 forintos jövedelemről.  Mert mi is az első reakció:  "A kurva anyjukba!  Mit nyafognak ezek itten mindig!"  És ez a szomorú a nemzeti összefogásban.  Megint szemlesütve járhattok.