Mindenekelőtt azt kell látnunk, hogy a mostani helyzet nem idegen az elmúlt évtizedek, évszázadok logikájától. Hazánk annyiszor volt már felszabadítva külső és belső elnyomástól, hogy jó rutinok keletkeztek a felszabadító - új zsarnok vonalon. Legutóbb (előtt) a rendszerváltás volt az az esemény, amely megtörtént velünk mint egy vágyott, de kérdéseket is felvető nászéjszaka (jó, de így, ezzel és mi lesz azzal, hogy én mit akarok???). Közünk nem volt hozzá. Ennek megfelelően azóta sincs közünk semmihez, mert a hatalmat választott képviselőinken keresztül gyakoroljuk... De a rendszerváltás parlamentjének egyik első intézkedése az volt, hogy lehetetlenné tette a választott képviselők visszahívását. Ami pedig a "kommunisták alatt" is elvi lehetőség volt. Sőt meg is történt a vége felé.
Na így indultunk és azóta is a nyócévben a szabadságot kaptuk, akár akarta valaki, akár nem.
Ne felejtsük, hogy azért a liberális oktatási rendszert is megpróbálták végigverni, erővel a teljes magyar óvodai és iskolai állományon. Mekkora botrány volt, hogy nincs kötelező tanterv! Vagy milyen innovatív technikákat találtak ki óvodák, iskolák, hogy a minőségi bérpótlékot ne a minőség alapján (legfeljebb az elvégzett munka mennyiségével egyezően!) osszák szét. Az akkori miniszter bekeményített, hogy akkor is a minőséget fogjátok jutalmazni: csak a tantestületek max. 1/3-a kaphatta a bérpótlékot, mert egyébként elkenték szép vékonyan és egyenletesen, mint vajat a kenyéren. Válasz? Ebben az évben ti kaptok, a következőben majd a következő harmad, stb...
Az intézmények bombázták a minisztériumot, az OKI-t és akit lehetett, hogy mondják meg mit kell csinálni. Konokul nem mondták, de a botrány dagadt: "a lovak közé dobták a gyeplőt" (ez a szabadság magyar fordítása). És akkor jöttek az "ajánlások" - no, ez sok mindent megoldott, mert innentől kezdve a nagy többség ezt kezelte utasításnak (jobb híján).
De a központi irányítás erőssége érdekes módon nem lett kisebb, csak diszkrét formában működött. Volt ott kérem fekete lista (nem nyilatkozhat rádióban, újságban), "letelefonálás" (Magyar Bálint titkárságvezetője szólt, hogy minden iskolában legyen térkép, amelyen a diákok követik Fa Nándor útját a Föld körül. A "Miből, hogyan?" kérdésre nagy volt a sértődés...) és pártvonali támogatás (egy ma is működő szolgáltatót kellett megbíznia az SZDSZ-es polgármestereknek). Szóval nem áll jól néha az ellenzéknek a felháborodás, hacsak nem azért, mert a látszatra azért még ügyeltek és ekkora dilettantizmus nem dúlt. De nem is volt kétharmados többség. Vajon mi történt volna akkor? És vajon mi lesz, ha az ellenzék kerül be a FIDESZ által felépített "fincsibe"? Önként lebontja az örökölt és kezébe hullott hatalmi rendet? Hiszitek-e?
A liberalizmus és szabadság központi bevezetése mellett az elmúlt nyócév talán legnagyobb mulasztása az oktatás terén az elszámoltathatóság és átláthatóság terén volt. Ennek eredménye a 32 órás bent tartózkodás és a központi irányítás bevezetése. Ugyanis valóban semmilyen külső kontroll, a célok tükrében az eredményekkel való elszámolás kényszere nem létezett. Hogy ellenőrzés, vagy szakmai értékelés nem létezett 1985 óta, az persze baromság, mert létezett, de rendszertelenül és a fenntartóktól függően. Óvodai, iskolai szinten jól felépített rendszer működött - volna, ha rá nem jött volna az intézmények sora, hogy ha csinálja jó, ha nem csinálja úgy is jó. Ugyanis a fenntartót nem ellenőrizte és értékelte senki - törvények sora írta neki elő ellenőrzési és értékelési feladatait, de ha elmulasztotta, következmény nélkül maradt. Így aztán elkezdődött a spórolás (nem költünk szakmai értékelésre, szolgáltatásra) és a lobbizás a "pántlikázott" pénzekről a pántlika levételére - innen aztán ment a járdába, meg a szökőkútba az oktatási költségvetés (több mint egy évig nem kaptuk meg a megtartott képzésért a szerződéses díjat, mert a Polgármesteri Hivatal világosan megmondta: elköltöttük...). Minél rosszabb kezdett lenni a helyzet, annál kevésbé volt érdekelt állam és önkormányzat a törvények betartásában... Egymásra kacsintottak és elsummantották. Ennek az erkölcsi nevelésnek eredménye lett a minőségirányítás lassú eróziója is. Minek?...
A következő lépés volt a teljes oktatásfejlesztési, majd Bajnai alatt a továbbképzési költségvetés EUs projektekbe való bevitele önrész gyanánt. Az ötlet jónak tűnt: minél nagyobb önrészt mutatunk fel, annál nagyobbat tudunk szakítani a szektornak. Az eredmény halálos lett, de erről majd a következőkben.
Nincs még hozzászólás...
Hozzászólás küldése